I. Az Országgyűlés felkéri Magyarország kormányát, hogy a közigazgatás gazdasági elemzési, mutatószámítási, adatszolgáltatási kötelezettségein belül állítsa fel egy olyan komplex gazdasági mutató rendszeres számításának módszertanát és apparátusát, mely az ország éves közvetlen gazdasági-pénzügyi állapotán, gazdasági eredményein túl alkalmas annak figyelembe vételére is, hogy az elért eredmények mennyire fenntarthatóak — azaz az ország gazdasági eredményeinek elérése közben mennyiben sikerült megőrizni, vagy éppenséggel elherdálni azokat az erőforrásokat, amelyek az eredmények fenntartását lehetővé tennék. 

A fenti mutató részét képező fenntarthatósági mutatók számításának — a mindenkor rendelkezésre álló módszertani lehetőségeken belül — ki kell térnie a gazdasági folyamatok okozta környezeti hatások figyelembe vételére, valamint a társadalomra gyakorolt hosszabb távú hatások számítására is. 

II. A fenti apparátus felállításakor a cél olyan környezeti és társadalmi mutatók számítása és rendszeres közlése legyen, amelyek 

tudományosan megalapozottak, 

a hasonló célú nemzetközi módszertannal az éppen elérhető legnagyobb mértékben összevethetők,

monetizált formában is számíthatóak, és ebben a formában a bruttó hazai termék (GDP), valamint a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) összegének korrigálására is használhatóak,  

a számítást végző szerv ezt a korrekciót el is végzi, és az alapmutatók mellett (GDP, GNI) azok korrekcióit és korrigált értékeit is rendszeresen közli. 

III. A fenti célokon belül teljesüljön, hogy 

a gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak makroökonómiai szintű összegzését kifejező mutató alapja a Global Footprint Network által definiált módszertan szerinti ökolábnyom legyen, 

a hazai teljes ökolábnyom hivatalosan számított — de a módszertan felépítésének függvényében még nem monetizált — értéke már a jelen határozat meghozatalát követő évben hozzáférhető legyen, 

ha a módszerfejlesztés során ennél alkalmasabb nemzetközi viszonyítási pont nem merül fel, a társadalmi mutató hivatalosan számított (kezdetben nem monetizált) értéke az OECD Better Life Index társadalmi részindexein alapuljon, 

a környezeti mutató monetizálásának, valamint a társadalmi mutató módszertani kifejlesztésének érdekében a mutatók hivatalos számítására kijelölt közigazgatási szerv és a tudományos szféra közt haladéktalanul induljon együttműködés, melynek kitűzött célja, hogy 

a monetizált környezeti mutató és a GDP, GNI ezzel korrigált értéke legkésőbb az e határozat utáni harmadik évtől rendszeresen nyilvánosan elérhető legyen, 

egy nem monetizált társadalmi mutató szintén az e határozat utáni harmadik évben nyilvánosan elérhető legyen, 

a monetizált társadalmi mutató és a GDP, GNI ezzel (valamint a hasonló környezeti mutatóval) korrigált értéke legkésőbb az e határozat utáni ötödik évtől rendszeresen nyilvánosan elérhető legyen. 

IV. A fent meghatározott feladatok végrehajtása céljából a kormány az alábbi szervezeti intézkedéseket foganatosítsa: 

A mutatók módszertanának gondozására és a mutatók számítására kijelölt központi közigazgatási szerv a Központi Statisztikai Hivatal legyen. 

Az ezt megvalósító törvénymódosítás tervezetét készítsék el a 2016. évi CLV. törvényhez, valamint a végrehajtásáról szóló 184/2017. (VII. 5.) Korm. rendelethez (a fő célok fenti határidőinek figyelembe vételével). 

A KSH-ban végzendő munka hivatalbeli módszertani és szervezeti alapját az általuk már többször számolt, és „A fenntartható fejlődés indikátorai” címen rendszeresen publikált mutatócsomag és a mögötte álló apparátus képezze. 

A kormány indítson az Európai Unió szervezetén belül együttműködést a mutatók uniós szintű számítására és közös módszertan fejlesztésére. 

Amennyiben hasonló uniós szintű program jelenleg folyik, ahhoz Magyarország az e határozat szellemében kiépítendő tudományos és közigazgatási erőforrások felajánlásával csatlakozzék. 

Amennyiben az uniós szintű közös fejlesztés hosszadalmasnak bizonyul (időben jelentősen elmarad a jelen határozatban javasolt módszertani ütemezéshez képest), akkor a kormány azzal párhuzamosan az EU-n belül is indítson két- vagy többoldalú együttműködéseket a hasonlóan elkötelezett tagállamokkal, azok megfelelő szerveivel való együttműködés érdekében. 

V. A makrogazdasági mutatók számítása mellett a kormány készítse elő a velük kongruens mikroökonómiai szintű környezeti- és társadalmihatás-mutatók módszertanának fejlesztését. 

Ezek a mikroökonómiai mutatók legyenek alkalmasak a gazdasági szereplők, illetve gazdasági folyamatok hasonló értékelésére, valamint (idővel kizárólagosan) „lentről-fel” (bottom-up) szemléletben a megfelelő makroökonómiai mutatók számítására. 

Ezek a mikroökonómiai mutatók mint a jog szempontjából objektív módon definiált mutatók kapjanak szerepet a döntéshozatalban, valamint a gazdasági folyamatok szabályozásában, mint például a vállalatok értékelése, a beruházások tervezése vagy a zöld közbeszerzés.

Indokolás 

I. Mivel a gazdasági mutatók makroökonómiai szintű számításából a környezeti és társadalmi hatások teljeskörű figyelembe vétele hiányzik; jelenleg nem tudjuk, hogy az elért gazdasági eredmények (az éves gazdasági „fejlődés”) ezen „rejtett” szektorok tekintetében milyen áldozattal jártak. Végső soron tehát azt sem tudjuk, hogy meddig lehetséges a mai — vagy a mindenkori aktuális — fejlődést fenntartani, s hogy egyáltalán, ez a fejlődés összességében fejlődésnek vagy visszafejlődésnek nevezhető-e. Szükség van tehát, hogy a fenntarthatóságot biztosító erőforrásaink éves változását is egyfajta nemzeti jövedelmi vagy gazdasági kibocsátási mutatóként számoljuk, és azzal a ma használatos gazdasági mutatókat korrigálni tudjuk. 

A gazdasági-társadalmi fenntarthatóság jelenleg ismert két domináns, de a „hagyományos” gazdasági teljesítménymutatók (leginkább: GDP, GNI) számára rejtett szektora a környezeti és a társadalmi erőforrások állapota. 

II. E részben a számítandó mutatók alaptulajdonságait követeljük meg. 

Természetes, hogy a mutatók fejlesztése a jelenleg elérhető tudományos alapokból induljon ki. 

Az előbbi célon belül legyenek az új mutatók a lehető leghasonlóbbak a hasonló célú, jelenleg meglevő, tudományosan megalapozott vagy más országokban már számított mutatókhoz. Ezzel biztosítjuk, hogy idővel az ilyen típusú mutatók nemzetközi konvergenciája, standardizálása Magyarország részéről a lehető legkisebb akadályba ütközzék. 

Azért van szükség a monetizált — tehát pénzre váltott — és a „hagyományos” gazdasági fejlettségi-jövedelmi mutatók korrekciójaként alkalmazott összgazdasági fenntarthatósági mutatók alkalmazására, mert az elkülönülő mutatók a — professzionális és laikus — célközönség számára nem közvetítik primer módon a hagyományos értelemben vett gazdasági fejlődés és eredmények visszás voltát, nem árazzák be vele szemben a környezeti és társadalmi vagyon hozzá szükséges áldozatát. Ennek eredménye, hogy a „hagyományos” és a fenntarthatósági mutatók közös nevezőre hozása nélkül létrejön ugyan a kommunikáció arról, hogy a gazdaság, a társadalom működése, fejlődése nem fenntartható, de az elkülönülő mutatók arról már nem küldenek hatásos jelzést, hogy ez a probléma a gazdaság teljesítőképességéhez viszonyítva mekkora, az orvosolásához mekkora gazdasági áldozatra lenne szükség, milyen mértékben kell az eddigi paradigmához képest eltéríteni a gazdasági stratégiákat. 

Értelemszerű, hogy a fenntarthatósági mutatók számítását végző szerv a monetizálásukat — amennyiben annak módszertana már rendelkezésre áll –, valamint a „hagyományos” gazdasági mutatók velük való korrekcióját elvégezze, és a korrigált mutatókat is nyilvánosságra hozza. 

III. E részben rögzítjük, hogy a nemzetközi térben milyen mutatók, milyen módszertanok elérhetőek, amelyek a II.1. és II.2. követelménynek megfelelnek. 

Az ökolábnyom egy jóldefiniált, széles körben alkalmazott környezetihatás-mutató, amely különösebb módszertani nehézség nélkül bevezethető mint nem monetizált, a gazdasági tevékenységek környezetterhelését makroszinten mérő mutató. 

Ennek megfelelően már egy éven belül megindulhat a hivatalos hazai ökolábnyom-számítás és adatszolgáltatás. 

A társadalmi erőforrások állapotát mérő mutatók fejlesztése sokkal kezdetlegesebb fázisban van. Ezek közül a legegyszerűbben bevezethető, majd továbbfejleszthető, de a Magyarország számára legfontosabb nemzetközi környezetben is alkalmazott mutató az OECD által számított Better Life Index társadalmi részindexeinek egy megfelelő rendszere, illetve azok aggregátuma lehet. 

A tudományos kutatáshoz képest igen feszes ütemezést az indokolja, hogy nem a tökéletes, az összes elvárásnak megfelelő mutatók azonnali kifejlesztése a cél, hanem ennél sokkal fontosabb az, hogy ha durván vagy kísérleti jelleggel is, de legalább legyenek könnyen elérhető, a tudomány aktuális állása szerint megfelelő, országos fogódzóként szolgáló adatszolgáltatások a kérdésről. Ne feledjük el, hogy az emberiséget sújtó ökológiai válság megoldása igen sürgető (pár évtizedes távlatban már „a végére kell járni”), és ehhez az itt felvetett mutatószámítások és adatszolgáltatások is még csak a kérdésfelvetés konkretizálását jelentik. 

Az e határozatban javasolt apparátus az ökolábnyom valamilyen monetizált változatának első verzióját legfeljebb három év alatt remélhetőleg ki tudja fejleszteni. 

Ugyanezen időtávban reméljük a — még nem monetizált — társadalmi mutató kifejlesztését is. 

Öt év alatt reméljük a társadalmi mutató monetizálásának első használható verzióját, s ezzel a „hagyományos” gazdasági mutatók mindkét fenntarthatósági mutatóval közös nevezőre hozhatók, azokkal korrigálhatóak. 

IV. Itt a belföldi és az Európai Unió szintjén szükséges szervezeti intézkedéseket soroljuk fel. 

A mutatók számítására és közlésére kijelölt szerv (értelemszerűen) a Központi Statisztikai Hivatal legyen. 

A KSH feladatait és működését szabályozó — értelemszerűen módosítandó — jogszabályokat jelöljük meg itt. 

A KSH-n belül is ígéretes, de konkrét határidők közé nem szorított fejlesztési munka folyik a fenntarthatósági indikátorok terén. Erre és az ezt kidolgozó közösségre mindenképpen építeni kell az új apparátusban. 

Mivel Magyarország az Európai Unió szerves része, és az EU közigazgatása szintjén már zajlottak — egyelőre sikertelenül — hasonló mutatófejlesztési programok, indokolt, hogy ha Magyarország úgy dönt, hogy ebben progresszív szerepet vállal, azt az egész EU javára, de annak eddigi munkájából is táplálkozva teszi. 

Értelemszerűen, amennyiben olyan EU-s szintű kezdeményezés tapasztalható, amihez Magyarország az e határozat révén javasolt apparátussal csatlakozni tud, akkor a csatlakozás mindenképpen hasznos és szükséges. Magyarország igyekezzék az EU-n belül is a fejlesztés élvonalába tartozni. 

Amennyiben ez a teljes EU szintjén nem lehetséges, vagy nem kielégítően gyors folyamat, létre kell hozni az EU-n belüli multilaterális együttműködéseket a legelkötelezettebb tagállamokkal, akik együtt mint technológiai vezetők később segíthetik is a késlekedő közös fejlődést. 

V. Itt végül arra teszünk javaslatot, hogy a készítendő makrogazdasági mutatók mikroökonómiai szempontból is használható, az egyes gazdasági szereplőkre elkülönítetten is alkalmazható módszertant kapjanak. Ennek az egyik legfontosabb oka az, hogy a minél hamarabb kidolgozandó durva módszertan alkalmazása és továbbfejlesztése ne csak a közigazgatás, a közszféra érdeke és feladata legyen, hanem a magánszféra is vegyen ezekben részt — ezzel mellékesen azt is garantálva, hogy mindig lesznek szereplők, akik megadják a kritikus hajtóerőt és erőforrásokat ahhoz, hogy a módszerfejlesztés továbbra is összgazdasági, össztársadalmi érdek, illetve ténylegesen működő folyamat legyen. 

A mikroökonómiai használhatóság melletti másik legfontosabb érv az, hogy amennyiben általánosan elfogadott (akár szabályszerű) vállalat- és folyamatértékelési stb. mutatókra lesz szükség a jövőben — márpedig lesz –, akkor azok módszertana, összesített makrogazdasági hatása „automatikusan” kongruens legyen a makrogazdaság mutatóival. Ez garantálja például, hogy a mikroszintű szabályalkalmazások, döntések makroszintű hatása pont a makroszintű mutatóknak megfelelő stratégiai célokat fogja szolgálni. 

Amennyiben a fenti mikroszintű mutatók, melyek a jog számára is egyértelműen, objektívan meghatározottak, rendelkezésre állnak, ezeket vessük is be nemcsak a makroszintű stratégiák mikroszintű alkalmazása terén, hanem más, a környezetterhelés mérését igénylő jogintézmények számára is — ilyen például egy szigorú zöld közbeszerzési szabályozás, a beruházások, beszerzések egyéb módokon történő zöld bonyolítása, vagy a makroszintű fenntarthatósági stratégiák számára a szükséges vállalati minősítések megvalósítása.